Egyidejűleg sok hullám haladhat bármely közegben, melyek egymásra "rakódhatnak"

Két (vagy több) hullám esetén az olyan pontokban, amelyek egyidejűleg két (vagy több) hullámmozgáshoz is tartoznak mindig két (vagy több) rezgési vektor -s₁, s₂, s_n- van jelen, melyek vektoriálisan összedódnak: s=s₁, s₂, s_n  Új hullámmozgás keletkezik, melyek fázisát, amplitúdóját, hullámhosszát és frekvenciáját az eredeti hullámok határozák meg. (Jó példa erre a nyomógombos telefonok tárcsázási hangja, mely két egymástól különböző frekvencia "keveréke".)

Két lineárisan poláros hullámból pl. olyan hullám keletkezik, amelynek y=y₁,+y₂ amplitúdója az adott hullámok y_{1 és} y₂ amplitúdójának algebrai összege. Akkor látszik ez a legvilágosabban, ha mindkét hullám ugyan olyan v frekvenciájú és x terjedési irányuk is megegyezik. Legyen ezen kívül az I. és II. hullám fáziskülönbsége , továbbá y₁=y₂ , akkor mindig igaz, hogy y=2y₁=2y₂ tehát az amlitúdók maximálisan erősítik egymást. De ha a fáziskülönbség lambda/2 akkor az amplitúdók gyengítik egymást. (Tehát ha a két jel minden paraméterében azonos, de egymáshoz képest "ellentétesen rezegnek", teljesen kioltják egymást.) Az így kialakult állapotot nem lehet megkülönböztetni a hullámmentes állapottól.
Mivel a hullámok lambda periódusúak, maximális erősítés következik be lambda, 2lambda, nlambda fáziskülönbség esetén, míg maximális gyengítés lambda/2,  3lambda/2, 2n+1lambda/2 esetén.

(forrás:Természettudományi Kisenciklopédia)